Nem oly régi része a Tavernának, ám rövid időn belül az egyik legkellemesebb helyévé nőheti ki magát az idelátogató szemében. Nem nehéz, hiszen a fürdő kellemes időtöltést nyújt egyedül látogatva vagy párban, helyszíne lehet baráti csevejeknek, de szerelmesek is könnyen belefeledkeznek itt az idő múlásába…
Olykor, a hidegebb idő beálltával első rálátásban kísértetiesnek tetsző, könnyednek tűnő tejfehér köd lengi körül a sötét épületet, mely nem áll messze a kisebb kápolnától a Kristálykertben. A köd nem más, mint az idelátogatók által kedvelt melegvizű medencének gőze.
Nem is fontos, csábít és vonzz egyszerre, s ha úgy döntesz meglátogatod, érdeklődve lépsz be. A külső falak komorsága ellenére, a benti kisebb „világ” mely eléd tárul inkább világos, a fehér, szürkés erezetű márványhoz hasonlítanak a kövek, miket építéséhez használtak. Felületükön tükröződnek a méretes fáklyák meleg fényei, amiknek tánca lassú melegséggel bódítja el érzékeid, segítségül hívva a benti gőzöket. Nyáron kellemesen hűvös, télen hívogatóan meleg fogad.
Ha úgy gondolnád, mégis inkább mennél, az csak is azért történne, mert elfelejtettél hozni abból az ízletes, aromás borból, melyet itt a Taverna falai közt annyira megkedveltél. Ám meglehet, még ez sem csábít annyira, s ha így van, oldalt nézve jobb s bal oldalt is két-két fülkét pillantasz meg, ahol természetesen levetheted felesleges ruháid, avagy átöltözhetsz.
A fürdő maga három részre van osztva, egy-egy medencét egymástól fal takar… Az elsőt már akkor megpillanthattad, mikor beléptél, közel tizenöt méter hosszúságú, széles, vize kellemesen középhőmérsékletű, mely télen kissé tán melegebb, nyáron hűvösebb. Szemben s a közrefogó falakon fáklyatartók, nem sok, de megfelelően szolgálják a célt, a betévedő lássa, hová lép.
Jobb, s bal végén egy-egy szobor, nem nehéz felismerni, borjú nagyságú szürke farkasok ülnek egymással szemben, smaragd szemeik méltóságteljesen megcsillannak a gyér fényben. Láttad már őket… a Taverna jelképének alakjai.
Kíváncsian fordulsz jobbra, balra, a másik két oldal is érdekel tán. Jobbra indulva egy kisebb medencét pillantasz meg, talán tíz méter sincs. Egyik hátsó sarkát, a jobb oldalit, mintha lenyesték volna, könnyed ívűre készítették, tekinteted csodálva falja azt az újabb szobrot, mely szárnyait büszkén széttárja, rubin szemei melegen, s biztonságot nyújtóan csillannak feléd, a főnix örök bölcsességét hirdetve. A víz felszíne finoman gőzölög, télen-nyáron forró, avagy melegvíz található benne. Még vissza-visszapillantasz, hátha megmozdul, de ő csak áll, nyugodtan, s távolodó alakod figyeli.
Ezek után vagy kíváncsibb leszel, vagy érdektelenné válik az utolsó, a legkisebb medence, mely alig hét méteres. A leginkább homályba burkolózik, ám talán az egyetlen, melynek lépcsője oldalt vezet a vízbe, s mint két őr, ágaskodik fenyegetőn a kobrák egy-egy képviselője. Tartásuk feszes és kecses, s ha sokáig figyeled, tán közelről, obszidián szemeikben magadat pillanthatod meg…
Ennek a medencének vize hideg, mint a jég, sokáig nem ajánlott benne tartózkodni.
Rajtad áll a döntés melyiket választod, bár oly mindegy – mondhatod – hisz egyszer úgy is mindet kipróbálod.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
