Vörös színű, puha szőnyegsiklók futnak végig a hosszú folyosókon lustán, előkelőség érzetével csábítva az arra járót, ki mindössze még a kör alakban, márványoszlopokkal határolt aulában jár, s tán meg is áll. Az oszlopok simák, majdhogynem dísztelenek, de a fáklyák szinte folytonosan égő lángjai elismerő pillantásokat vonzanak a megcsillanó márványra.
Négy fő folyosó ágazik az aulából, a négy égtáj felé, az északi, déli, valamint a keleti a vendégek szobáihoz vezet, falaik mélyvörösre mázoltak, dértölgy lapokkal díszítettek, jó ötlépésenként elegáns, egyszerű falikarok fogják a fényt ontó, füst nélkül égő fáklyákat. A nyugati folyosó vezet a szinten lévő ebédlőterem és bálterem felé, egyébiránt található itt egy kisebb színpad is, a művészeteket kedvelők számára. A Tavernában megszálló vendégeknek, tehát nem csupán szép és kényelmes szobákat, lakosztályokat nyújt e szint, hanem a kikapcsolódásra is bőségesen kínál lehetőségeket. A szobákat a vendég igényei szerint egyedien rendezik be, de mindegyikben található egy kisebb fürdő, melyben a forró és hideg vizet a pincékben dolgozó szivattyúk szolgáltatják.