Hatalmas, három emeletes épület látványa tárul eléd, mely óriásként, úgy tűnhet, királyként terpeszkedik a Művészvilág közepén, méretei mellett még a színház falai is eltörpülnek és fényüket vesztik. A legújabb építési módszerekkel, s még inkább korszerűbb stílusban épült a kivételes épület, melyet törpe építészek egész serege tervezett és épített fel, nem kímélve sem fáradtságot, sem aranyat. De a végeredmény minden képzeletet felülmúlt.
Tizenhárom lépcsőfok vezet fel az óriási, kétszárnyú ajtóig, melynek ólomüveg ablakairól szárnyas angyalok fürkészik a belépő vendégeket. Az épület utcára néző oldalán a méregdrága, égetett cserepes tetőt titánok szoborsorai tartják izmos vállukon, üres kőszemükkel mogorván tekintve le az alattuk elhaladó járókelőkre. Az ablakokon mindenütt drága tölgyfa ablaktáblák, melyek nemcsak, hogy emelik az épület nívóját, de megvédik a vendégeket a hívatlan látogatóktól. Az ólomüveg ablakokon belül vastag, sötétvörös brokátfüggönyök feszülnek, eltakarva a belátást a kíváncsi tekintetek elől. A falak, ahogy az azokat felépítő kövek bazaltszínek, vastagok, s időtállóak, képesek ellenállni akár egy kisebb földrengésnek, s egy rohamozó csapatnak egyaránt. A falakat díszítő faragások, valamint a szobrok törtfehér márványrészei korántsem cicomásak, inkább kiemelik a háromszintes épületet a többi egyszerű épület erdejéből. A főépület mellett nagyobb tér fekszik, mely a taverna mellett lévő kocsiszínbe vezet, itt található a közvetlen lejárat a Bűnbarlangba is. Az épület előtt szolgálatkész lovászfiúk várják a lóval, kocsival érkező vendégeket, s készségesen segítenek az utazóknak, de a tavernához olyan hűség köti őket, mely túlmutat ezer aranypénzen is.
A Taverna épülete talán egy kissé komor, korántsem hívogató, de mire vágyhat egy fáradt kalandor jobban, mint nyugalomra, pihenésre egy minden igényt kielégítő „fogadóban”?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
